Pest és Várad a bizakodás márciusán

165 évvel ezelőtt indult el a nemzeti önállóságért és világszabadságért küzdő magyar forradalom és szabadságharc. 
A fővárosi és a váradi eseményeket Dr. Fleisz János történész eleveníti fel röviden. 
Lásd a Duna TV Térkép című 2013. március 14-i műsorát: http://www.dunatv.hu//musor/videotar?vid=754671

Az európai forradalmi hullám Bécsbe érése Pesten is felgyorsította a történéseket. A "márciusi ifjak" félretettek minden óvatoskodást, és Petőfi Sándor, Vasvári Pál, Irinyi József, Jókai Mór vezetésével az utcára mentek.

Petőfi Sándor

A Pilvax kávéházból kilépve alig tizenöten voltak, de néhány óra múlva Pest utcáin soha nem látott, közel húszezres tömeg hömpölygött. Március 15-én délután a Nemzeti Múzeumnál, ahol Vasvári és Irinyi szónokol - a közhiedelemmel ellentétben Petőfi itt nem szaval - elhatározzák Táncsics Mihály kiszabadítását. A később “márciusi ifjaknak” nevezett fiatalok átengedték a vezetést a mérsékelt liberálisok vezéregyéniségeinek, akik elfogadhatóbbak voltak a polgárok számára. A nép és a bizottmány átmentek a budai várba, s a Helytartótanács elé terjeszti k a 12 pontot, amely megrémülve a sokaságtól mindenbe beleegyezik. Este kivilágítják a várost, 19 órakor a nép által már előzetesen kívánt Bánk bán előadását szakítja meg a Nemzeti Színházba betóduló sokaság. Eléneklik a Himnuszt és a Szózatot. A Habsburg-abszolutizmus helyzete megrendült egész Európában, emiatt a bécsi udvar kénytelen volt jóváhagyni a magyar országgyűlés határozatait – megtoldva a pesti március vívmányaival. Az uralkodó által kinevezett felelős magyar kormány tevékenysége és az áprilisi törvények szellemében végbement változások az országot elindították az Európához való újbóli felzárkózás útján.
Váradon egy pontatlan hír miatt a pesti forradalom kitörését két nappal megelőzve, már 1848. március 13-án kitört egy megmozdulás, amikor a város mintegy 60 pontján „lázító felírások” jelentek meg, amelyeket a hatóságok rögtön leszedettek. Aznap este az ellenzék felvonulást akart tartani. Beöthy Ödön azonban tudva, hogy a helyőrséget készenlétbe helyezték és „nem akarván Párisi jeleneteket előidézni”, igyekezett szándékukról a fiatalokat lebeszélni, ami csak nehezen sikerült.  

Beöthi Ödön
1848. március 16-án, a váradi katolikus székesegyház falára, valamint Várad-Olasziban a városházára kiáltványokat ragasztottak, amely így hangzott: „Polgárok és Nép! Szabaddá kívánt titeket tenni a nemesség jobb része, ezt látjátok az országgyűlés eddigi munkájából. De szabadságotoknak ellenségei is vannak a főkormányokban és párthíveikben. Lépjetek fel szabadságtok követelésével, egyesülve nemes barátaitokkal, ellenségeitek elnémulnak. Itt az alkalom használjátok! Szavaitok és tetteitek megmutatják: hogy méltók vagytok-e a szabadságra?  Éljen a népszabadság! Éljen a magyar haza!”  

A bihari események a pozsonyi országgyűlésre is váratlanul nagy hatást gyakoroltak. Váradon tehát abban az időszakban az ország egyik legtevékenyebb politikai élete bontakozott ki, amely 1848-ban nemcsak követője, de alakítója is volt az országos politikai életnek.  Az 1848. március 15-i pesti események híre megszüntette az ellentéteket és a pártvitákat lezáró megyegyűlést március 20-ára hívták össze.  A gyűlés népünnepéllyé alakult át, ahol elfogadták a 12 pontot, elhatározták Beöthy Ödön Pozsonyba küldését, a polgárőrség felállítását, amelynek fővezére is Beöthy lett. A megyeházára és a házakra kitűzték a nemzeti lobogót, később a lakosság mellett a katonaság is kitűzte a kokárdát. Másnap, március 21-én nagyszerű ünnep színtere volt a város, amelyet kivilágítottak, az ifjúság és a nép ezrei hazafias dalokat énekelve, fáklyászenével tisztelték meg a hősként ünnepelt Beöthyt. A népgyűlés jelszava: „Szabadság, egyenlőség, testvériség, béke és rend!” volt.  Március 22-én Beöthy Nagyvárad polgáraihoz intézett kiáltványában megköszöni a rend fenntartását kiemelve, hogy: „A nép örömnyilatkozatai után szép csendesen lakhelyére tért. E tény jeléül szolgál annak, hogy Nagyvárad lakosai a szabadságra megérettek, mert tiszteletben tartják a rendet.” 1848. március 27-én került sor a népgyűlés által kért megyei közgyűlésre, amely elfogadta forradalmi törvényeket, Kossuth Lajoshoz egy üdvözlő feliratot intézett, melyben „tántoríthatatlan ragaszkodását fejezte ki” a haza nagy fia iránt. Ez volt Bihar vármegye és Nagyvárad békés forradalma.

A forradalom jelentősége
1848–1849 egész eseménysorozata a magyar történelem legkiemelkedőbb időszakai közé tartozik. Ez a másfél év, amely magába sűrítette a polgári átalakítás nagy ívű kísérletét a meginduló harcokban, majd a kibontakozó szabadságharcban a hősies helytállás példáit szolgáltatta. A március 15-én elindult forradalmi mozgalom és szabadságharc ugyan a csatatereken vereséget szenvedett, azonban sorsdöntő következményei miatt mégis győzelmet aratott, hiszen a feudális rendszer korlátai ledőltek és a helyi társadalom előtt megnyílt az út a fejlődéshez. 1848. március mindig élénken fog élni az utódok emlékezetében, mivel máig ható üzenete van: meg kell őriznünk nemzeti önazonosságunkat és múltunk emlékeit. Ugyanakkor március 15-e legfontosabb üzenete az, hogy nemzetünk érdekében összefogva, együttes erővel, egymást segítve haladjunk előre céljaink elérése felé. 1848 tehát olyan örökséget hagyott ránk, amelyet kötelességünk ápolni.

   Megjelent:  Bihari Napló, 2013. március 15.