Kanonok sori székhelyükön gyűlésüket tartották a partiumi és
erdélyi nemeseket tömörítő Nobilitas Egyesület tagjai. Dr. Fleisz János tartott
előadást az I. világháborúról.
A megjelenteket Mons. Fodor József vikárius, a Nobilitas
Egyesület vezetője üdvözölte. Röviden beszélt a szentségekről és a
szentelményekről, az áldásról és a gyertyaszentelésről, majd Szent Balázs
életét ismertette. Többek közt elmondta róla: a 4. században élt
Örményországban, ahol még tartott a keresztények üldözése, ugyanis a Nagy
Konstantin által 313-ban kibocsátott szabadságlevél egyelőre csak Nyugaton
fejtette ki hatását. Élete a legendák világában „vész el”, a 6-7. században
terjedt el a tisztelete. Valószínűleg tényleg létezett egy ilyen szent ember,
akit a nép választott meg püspöknek, és vértanú halált halt. Eredetileg orvos
volt, gyógyított, vagyis jót tett az emberekkel, ezért gondolták róla, hogy
csodatevő. Állítólag kézrátétellel megmentette egy gyermeknek az életét, aki
halszálkát nyelt le. A balázsáldás szokása jóval később, az 1100-as években
alakult ki, lett általános, amikor a római szertartáskönyvben függelékként
megjelent. „Most is, amikor vírusok terjednek, nem árt a mennyei segítség”-
mondta az általános helynök.
Ezt követően Szabó István ügyvezető elnök is köszöntötte az egybegyűlteket,
Széll Katalin, az egyesület krónikása pedig felolvasta- az amúgy gégerákban
szenvedett- Babits Mihály Balázsolás című költeményét.
Nagyhatalmi egyensúly
A február havi meghívott, dr. Fleisz János történész,
egyetemi oktató az első világháborúról tartott előadást- annak kapcsán, hogy
tavaly volt a kitörésének 100. évfordulója- a megszokottnál kicsit másképp,
inkább az összefüggésekre világítva rá, és tisztelegve a hősök emléke előtt,
akik szerinte nem részesültek méltó elismerésben. Először az előzményeiről
beszélt, azaz arról, mit jelentenek az emberiség történelmében a modern
háborúk. Arra hívta fel a figyelmet: a nemzetközi kapcsolatok kialakulásának szempontjából
meghatározónak bizonyult a harmincéves háború (1618-1648) végét jelentő
vesztfáliai béke, mely két új, máig érvényes alapelvet rögzített: az államérdek
a diplomáciában mindent felülír, valamint ekkor alakult ki az a nagyhatalmi
egyensúly, mely 1920-ig a napóleoni korszakot lezáró bécsi kongresszust (1815)
leszámítva nem változott. A köztudatban boldog békeidőkként fennmaradt
időszakban aztán két katonai tömbbe (központi hatalmak és antant) tömörültek az
európai országok, s főleg politikai okok miatt tulajdonképpen mindenki készült
a háború kitörésére, arra számítva, hogy ettől minden megváltozik. Mint ismert,
ennek kirobbanása szempontjából aztán meghatározó ürügynek bizonyult a
szarajevói merénylet, vagy ha úgy tetszik, divatos szóval élve terrorcselekmény.
A történész dióhéjban ismertette Gavrilo Princip életét, a Fekete Kéz
tevékenységét. Úgy fogalmazott: akkor nem tudta még senki, hogy mi lesz a
Szerbiának küldött hadüzenet következménye, de mindenki „ráugrott” a
lehetőségre. Ezt megelőzően ugyanis 43 évig nem volt jelentősebb háború, és
ezért lelkesek voltak, mert azt hitték, hogy ez valamilyen kreatív erő, ami
megoldja majd minden problémáikat. Ezután dr. Fleisz János röviden beszélt még
az 1914-es év mérlegéről, a jelentősebb frontvonalakról és helyszínekről, a
magyar katonák szerepéről, Románia belépéséről és a háború végéről is.
Hangsúlyozta: az első világháború hatalmas pusztítást okozott, 15 millió ember
esett el, az emberiség pedig megtanulta- bár nem okult belőle- hogy egy
háborúnak nincs semmi értelme, mert csak nélkülözést, fájdalmat és szenvedést
hoz. Úgy fogalmazott: a történtek örök tanulsága kell legyen, hogy egyik
legfontosabb értékünk a béke.
Ciucur Losonczi Antonius
Címkék: nagyvárad, Nobilitas Egyesület
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése