 |
| Dr. Fleisz János, egyetemi tanár, a BINCISZ elnöke |
Az ezredfordulón Nagyváradon számos, a magyar közösség számára különösen jelentős kezdeményezés indult. Ezek egyike volt a Magyar Kultúra Napja megünneplése, amely az új évezred első rangos kulturális eseményeként, 2001. január 22-én indult útjára. A hagyományteremtő szándékkal kezdeményezett ünnepünket, mint ismeretes azért tartottuk ezen a napon, mert Kölcsey Ferenc (1790-1838) éppen 1823. január 22-én fejezte be Szatmárcsekén Nemzeti Himnuszunkat. Az óta ugyan hosszú idő telt el, de a magyar Himnusz üzenete és hatása ma is maradandó.
Visszatekintve az indulásra, a Magyar Kultúra Napja nagyváradi megünneplésének ötletét magam fogalmaztam meg és különösen kedvező körülmények összejátszása kellett ahhoz, hogy mint később kiderült, egész Erdély, Partium és Bánság szintjén Nagyváradról, országos hagyományteremtő kezdeményezés induljon el hódító útjára. Magyarországon 1989-ben határozták el a magyar kultúra napja megünneplését, s amikor a budapesti ELTE-n többször vendégtanárként tanítottam, részt vettem az ottani rangos rendezvényeken. Akkor fogant meg bennem a gondolat, hogy e rendezvényre Nagyváradon, sőt egész Biharban is nagy szükség volna. Amikor 2000 januárjában a Bihar Megyei és Nagyváradi Civil Szervezetek Szövetsége (BINCISZ) elkezdte tevékenységét, már nem volt akadálya a terv megvalósításának. Ugyancsak 2000-ben, jött létre a Hajdú-Bihar Megyei Szabadművelődési és Népfőiskolai Egyesület Berettyóújfaluban, ahol a Bihari Népfőiskola akkor már tevékenykedett. E civil szervezetek más ottani intézmények vezetőivel karöltve ugyancsak tervezték, hogy a kultúra napját Nagyváraddal közösen, két helyszínen bonyolítsák le, kifejezve a bihari térség összetartozását. A két, egymás kezdeményezéséről addig nem tudó szervező csoport találkozására, az akkori nagyváradi alpolgármester, a rendezvényt felkaroló Kapy István irodájában került sor. Rögtön kiderült, hogy a lelkesedés kevés, anyagi háttérre és nagyobb szervező erőre is szükség van. Az addigi szerényebb helyi jellegű terveket rögtön elvetettük és a továbbiakban a nap jelentőségéhez méltó közös eseményben gondolkodtunk. A rendezvény több újszerű alkotóelemet hozott előtérbe. Az egyik, a váradi magyar civil szervezetek és Nagyvárad Polgármesteri Hivatala közötti együttműködés volt, a másik Nagyvárad és Berettyóújfalu civil szervezeteinek, intézményeinek együttműködése, a harmadik a két város magyar vezetőségének közös részvétele a szervezésben és az eseményekben. A határokon átívelő, akkor még újszerű együttműködés, gazdag programot eredményezett, melynek összeállításában Porkoláb Lajosnak a berettyóújfalui Nadányi Kulturális Központ igazgatójának a ténykedése volt meghatározó, aki egyben a bihari térségi összetartozása felfogásának egyik fő kidolgozója is volt. A váradi elindításban a BINCISZ elnökén kívül jelentős szerepet játszott Kelemen Mária az Anna Nőszövetség elnöke, Lajos Annamária és Fleisz Judit. Ugyancsak lelkesen hozzájárultak a szervezéshez a BINCISZ alapító szervezetei és ezek vezetői és képviselői, így a Biharigáz Alapítvány elnöke Bethlendi István, a Lazarus Alapítvány elnöke Csernák Béla, a Matyi Műhely Magánbábszínház elnöke Meleg Attila, a Nagyváradi Premontrei Öregdiákok Egyesülete képviselője Varga András, a Tibor Ernő Galéria titkára Széll Katalin és sokan mások. 2001-ben a rendezvény egy napos volt, délelőtt Berettyóújfaluban, délután Nagyváradon folyt. A fő program mindkét helyen a Kárpát-medencei magyarság műveltségi állapotáról tartott Fórum volt, ami érdekes összevetésre adott alkalmat. Az egymásra találás megtörtént és a sikereken felbuzdulva a rendezvény folytatása természetessé vált, így a hagyományteremtés sikerült. 2002-ben az ünnepség kibővült az akkor még az érdekvédelem területén inkább működő Bihar megyei RMDSZ fokozottabb fellépésével. Abban az évben került sor, a dr. Fleisz János Civil szervetekért és tudományért felelős alelnök által kezdeményezett és az RMDSZ keretében alapított Magyar Kultúráért díj első átadására. Később a díjazást lényegesen kibővítették, ennek ellenére viszonylag vesztett jelentőségéből az „állandó pártkampány” elve alapján, azóta elindított díjözön miatt. A határokon átnyúló párbeszéd elmélyült, 2003-ban a program két napos lett, a számos politikai rendezvény mellett, kulturális és közéleti eseményeket is magába foglalva. A történéseket abban az évben örökítettük meg először egy visszatekintő kötet kiadása által, akkor még két nyelven, mivel eleinte a román sajtó és társadalom is fokozottan érdeklődött az új kezdeményezés iránt. Később a civil események sora jelentősen kibővült és a program évről-évre gazdagabb lett, így például 2007-ben 10 napos lett 18 eseménnyel. Később az ünnepre visszatekintő kiadványunk is lassan megszokottá vált, így megjelent 2004-ben és 2005-ben is. 2006-ban az ötéves évfordulóra való tekintettel egy kisebb emlékkönyvet adtunk ki, amely válogatást közölt a 2001 és 2006 közötti időszak eseményeinek sajtóvisszhangjából. Később 2007-ben, 2012-ben és végül 2013-ban újabb gyűjteményes köteteket jelentettünk meg, így napjainkig összesen nyolc brosúra látott napvilágot. 2010-ben a jubileumi 10. Magyar Kultúra Ünnepe igen bensőségesre sikerült, nyolc napon keresztül tartott számos kiemelkedő programmal. Emléklapot kaptak (összesen 27-en) mindazok, akik hozzájárultak a tíz év sikereihez. Akkor vetődött fel a civil és a politikai rendezvények teljes elkülönülése és az egész bihari magyar közösséghez való szorosabb kötése. Ennek hatására megerősödött a nemzeti összetartozás érzése és bebizonyosodott, hogy a civil szervezetek képesek pártgyámkodás nélkül is színvonalas eseményeket szervezni. A helyi magyar közösség megértette, hogy a kulturális értékek az egész helyi magyarságot illetik, és azokat nem szabad kisajátítania senkinek. A Magyar Kultúra Ünnepe 2012 az egész bihari térség magyarságát érintette, valódi közösségépítő és érték felmutató jelleggel. A 12 nap alatt több helyszínen 18 rendezvényre került sor. Általános célként megfogalmazódott a bihari térség összetartozása, Nagyvárad, mint központ kulturális kisugárzása és a határ mindkét oldalán lévő Biharországban betöltött szerepének visszanyerése. 2013-ban 8 nap alatt 20 rendezvényre került sor Biharországban a határ mindkét oldalán. 2014-ben 6 nap alatt 14 eseményre, míg 2015-ben egy hét alatt 8 eseményre került sor. A Magyar Kultúra Ünnepe 15 év alatt összesen több mint 200 rendezvényt foglalt magába, amelyen több mint 20 000-en vettek részt. A leghosszabb 2012-ben volt -12 napos, míg a legtöbb esemény, a 2013-as évben volt- 20. A 15 alkalommal eddig megszervezett Magyar Kultúra Ünnepe keretében létrejött eseményekben sok kiemelkedő meghívott vett részt. A teljesség igénye nélkül a következők nevét említjük meg: Angyal László, Bakó Endre, Balázs Géza, Bényei József, Bíró Zoltán, Dénes Zoltán, Egyed Ákos, Erdei Gábor, Katona Tamás, Márkus Béla, Meskó Attila, Németh János, Pomogáts Béla, Szabadi István, Sz. Tóth János, Vajda Mária stb. A nagyváradiak közül sokan közreműködtek, viszont Fodor József általános helynök és Meleg Vilmos színművész minden alkalommal bekapcsolódott a rendezvényekbe. Mindezt, annak ellenére, hogy az első évet kivéve a nagyváradi önkormányzat nem támogatta a magyar kultúra napi váradi civil rendezvényeket. Természetesen, a másfél évtized során sokak hozzájárulása kellett, ahhoz hogy sikerüljön hagyományt teremteni, de döntő módon ebben a berettyóújfalui barátaink, a Hajdú-Bihar Megyei Szabadművelődési és Népfőiskolai Egyesület és a Bihari Népfőiskola vezetői emelkedtek ki: Porkoláb Lajos, Harasztosi Sándor és Lisztes Éva, illetve az ottani városvezetés élén Szeifert Ferenc, majd pedig Muraközi István polgármesterrel stb. A civil főrendezvények helyszínei közül Nagyváradon kiemelhető az Ady Endre Elméleti Líceum díszterme, a Tibor Ernő Galéria és az utóbbi években a Szent László Római Katolikus Teológiai Líceum díszterme stb.
Fontos emlékeznünk, számba vennünk teljesítményeinket, hiszen ezek nemcsak a mához, hanem a jövőhöz is szólnak, mert a Magyar Kultúra Ünnepe rendezvénysorozat évenkénti megrendezése jövőnket is építi. A rendezvények bebizonyították, hogy tájainkon a magyarság megmaradása és érvényesülése csak nemzeti és társadalmi összefogással érhető el, és ehhez nagyfokú közösségi együttműködésre van szükség. Zárógondolatként ismét megfogalmazhatjuk: örvendetes, hogy megünnepelhettük 15 éven át a Magyar Kultúra Ünnepét és köszönetünket fejezzük ki mindazoknak, akik kezdeményezésünket felkarolták, támogatták, illetve önzetlenül segítették az ünnepség szervezését, vagy részt vettek annak eseményein. Reméljük, hogy ez a 2001-ben elindult fontos nemzeti összetartozásunkat és identitásunkat bizonyító ünnepi rendezvénysorozat a jövőben is, a magyar kultúrát megtartó és gazdagító nagyváradi, biharországi és partiumi magyar közösség kiemelkedő ünnepe és megmaradásának jelképe lesz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése